2007. július 22., vasárnap

Kívánság

Valaki azt mondta nekem: – Megborzadok arra a gondolatra, hogy fiatalon meghalhatok. Jó volna tudni, mennyit élek.
Nem hiszem, hogy az a fontos, mennyit élünk. Inkább az, hogy hogyan élünk. Mert a jövendő élet szempontjából ez a döntő kérdés.
Megosztom veletek azt, amit én is kaptam, s ami – ha megengeditek, hogy lelketek-szívetek érzékeny húrjait megpendítse – hozzásegíthet életetek „hogyan”-jának kialakításához.

Mi a legszebb?
Fájó szívvel mást vigasztalni,
Elfojtott könnyel könnyet letörölni,
Bekötni sok nagy szívsebet,
amikor a tied a legjobban éget.
A csüggedőnek adni szárnyakat,
És megérteni akkor másokat,

Amikor hiába keresel szívet,
Mely felemeli csüggedt lelkedet.
Leroskadni este az oltárnál,
Megpihenni a kereszt lábánál,
Megköszönni az Úrnak a napot,
S kérni egy nehezebb holnapot.
Kedves Olvasók, ezt kívánom Nektek. Isten adja meg beteljesedését. Mert akkor méltó válasz lesz a „hogyan”-ra. És boldog lesz úgy az évetek, mint az éltetek.

Nincsenek megjegyzések: