A helyben topogás ára

Kevés elszomorítóbb dolog van az életben, mint a veszteglés, a helyben topogás. Az az állapot, amikor némelyek (vagy sokan?) úgy érzik, megfeneklett életük csónakja, sekélyes vízre került, kiszállni kellemetlen belőle, de mély vízre sem tudnak már beevezni vele. Munkakedv lelohadva, tervek - "á, lejártak azok az idők!", a házasság üdesége megkopva, világfelfedezői, udvarlási, tanulási vágy a süllyesztőben, értelmes és hasznos, egyszersmind időigényes programok csak múlt idejű igealakokkal említendők, a vidám kiruccanások helyét elfoglalja a tévé előtti tespedés, ó-ó-ó-ó-ó-ó-ó, azt a szürke életét! A megvalósítatlan tettek, beteljesületlen vágyak mögött ott van az a gondolat: az egyén önmaga nem azt az életet éli, amelyet élnie kellene. Életunttá válik, keresi az olcsó feltöltődési lehetőségeket, értéktelen szórakozásokat, könnyű olvasmányokat, izgalmas adásokat, hogy valamivel úgyszólván „feldobja” megszokott életvitelét. Nevezhetnénk ezt az állapotot a lélek megfázásának. Mik az eredmények? Bűnös viselkedések, amiket sosem elemeznek, sem nem cserélnek le, Képességek és talentumok, amelyeket nem ápolnak, nem fejlesztenek, Míg a hetek hónapokká nyúlnak, A hónapok évekké torlódnak, S egy napon visszatekintesz életedre, amelyből A mély, bensőséges és tisztességes beszélgetéseid hiányoztak, Bátor imáid el nem hangoztak, Rendkívüli kockázatokat nem vállaltál, Áldozatkész ajándékokat nem adtál, Életeket meg nem érintettél, Karszékedben csak tespedtél aszalódott lélekkel és elfelejtett álmokkal. Ráeszmélsz arra, hogy nem hallottad meg, amikor e világ kiáltott, és Gyötrő szükségeiben téged keresett. Rádöbbensz arra, hogy a hatalmas Isten hívott, légy része valaminek, ami önnönmagadnál nagyobb. Most, megkésve, látod, ki lehettél volna, de nem lettél, Mit valósíthattál volna meg, de pihentél. Nem válaszoltál a hívásra, foglalt voltál, Elhaladt mellett az élet, és te élve meghaltál. Mered felvállalni ezt a fajta életet? Startból kudarcra van ítélve. A senkik élete, akik VALAKIK lehettek volna. A valakiké, akik senkivé hagyták gyúrni magukat az akadályok által, amelyeket legyőzhettek volna, ha fantáziájuk óriásira nem dagasztotta volna őket; a kicsiké, akik látták magukat nagyokká érve, ha "majd", ha "egyszer" minden tökéletesen fog működni. A csecsemőké, akik sohse szoktak rá az önálló táplálkozásra, még akkor sem, miután kinőttek a bébikorból. Nem RÓLAD van szó. TE mered vállalni az életet, és teszel érte. TE rádöbbentél már arra, hogy része kell, hogy legyél valaminek, ami önmagadnál nagyobb. TE még nagy dolgokat valósíthatsz meg. Csak figyelj a hívásra.