Utazás és egy lecke

Az úgy volt..., hogy tavaly óta készültem rándulni egyet a szomszédoknál. No, nem épp tőszomszédoknál, hanem eggyel tovább. Aztán a Tavaly legyártotta terveimnek kissé másított kivitelezését, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy ennyivel le is mondtam az eredeti tervről. Vagy inkább célról. Az Idén pedig meghozta azt, amit mulasztott a Tavaly. Tehát elindultam a szomszédba. Mondtam, ugye, nem a tőszomszédba. Kellett hozzá gépkocsi, kellett vonat, busz meg egyéb, négy keréknél sokkal többen guruló utazó alkalmatosság. Murphy törvénye szerint, ha valami elromolhat, az el is romlik. Vagyis a szomszédban töltendő időre vonatkozó ütemtervem. Jááá, javítsak, lehet úgy is mondani, kissé módosult. Tetszetősebben hangzik, mint az “elromlik”. Szóval, módosult. Lényeg a lényeg, mondaná Kati, a pesti barátnőm, attól még csak bejött a kirándulás. Három fő Bé-betűs országuraló város porát tapothattam (szerencsére, kevesebb volt bennük a por, mint saját fővárosunkban). Budapest, Bratislava (magyarul ugye, Pozsony) és Bécs. Kisebb megállóhelyek, de számomra nagyon kedvesek: Bécsújhely (gyengébbekért: Wiener Neustadt), Púchov és Komárom (utóbbi kettő Szlovákiában). Az időjárás jóvoltából, sikerült alaposan “ráfáznom” utazgatásaimra meg fotós szenvedélyemre, hiszen szobában ülve nem lehet eljutni vágyott helyekre, kesztyűs kézzel meg nem lehet a kamera gombját kezelni. Szóval, “ráfázott” a kezem a gépre (hihi, szuper ez a mi drága anyanyelvünk! Remekül lehet játszani vele). Bécsről ne is szóljak! Ott már fázásnál többre jutottam, fagyásközelbe értem. Kegyetlen szelek fújtak; s mire a Schönbrunn tavaszra készülő kertjeit akartam újracsodálni, odafajult a szél, hogy már-már eltérít városnézői körutam utolsó szakaszától, s bemenekülök egy kis védettebb helyre. Végül is szembeszálltam a hideggel és dacosan, csakazértis! – róttam az utakat. Az emlékért, megérte! A sok szép hely, vár, kert, park, történelmi emlékmű meg a kedves emberek – ismerősök és addig ismeretlenek – alaposan felpumpálták szerotonin-szintemet. Akadt egy-két alkalom, amikor az adrenalin is érezhetően megugrotta magát, de hát kérem, csak a halottak nem reklamálnak már semmi ellen. Megcsodáltam a szlovák külnegyedek kedves hangulatát, az osztrák telkek rendezettségét, elkönyveltem a még jobb sorsra vágyó lélek sóvárgásait, plánolni kezdtem egy-két eshetőséget, megvalósíthatónak vélt célkitűzéseket, örültem a látogatásoknak, elraktároztam jó emlékeket, számolgattam máris a napokat egy esedékes következő kiruccanásig... De amikor beszálltam a Pestről hazafelé vivő buszba, kurjantani lett volna kedvem. S amikor átszállás után, a vonatablakból megpillantottam városkánk reggeli csendbe burkolódzó körvonalait, egyszerre csak hevesebben kezdett verni a szívem. Nagyon kalimpált, mint első randikor szokott. A talpam megérintette a peron kövét, jó mélyre szívtam az édes levegőt, s szinte futva húztam magam után a bőröndöm: OTTHON, ÉDES OTTHON!

Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek

- Azt, hogy március van - ami nem szenzációs, ti is tudjátok, hogy március -, de nem látszik. Vettétek-e észre? - hogy ilyenkor már rügyezni kezdenek a fák, ám az idén az évszakra jellemző nagyobb meleg ellenére, nem fakadtak még rügyek. - hogy "tavaszi szél vizet áraszt". Nagyon is látható módon. De eddig csak énekből tudtuk ezt. Az idén vettétek-e észre, hogy tényleg igaz? - hogy március 8-án a legtöbb köszöntést - "Boldog Nőnapot!" - nőktől kapták a nők. - hogy nem tudom elfogadni a Nőnap fontosságát. Egy nap az évben... És a többi? Március 8-nak a böjtje? - hogy "a lopott víz édes, a titkon való étel gyönyörűséges" (Péld 9:17). Azért van annyi szomjas és éhes ember. - hogy nem minden szomjas ember olthatja szomját vízzel. Valakinek ecetet is adtak. - hogy az éhes ember nem elégszik meg jótanáccsal. A kalács jobb. - hogy nem mindenki barát, aki annak vallja magát. Mondják, hogy az igazi belép az ajtón, amikor a többi pont lelép. - hogy "nem elég útra lelni, az úton menni kell! Egyedül is! – Elsőnek, elől indulni el!" - és "nem elég a jóra vágyni, a jót akarni kell! És nem elég akarni, de tenni, tenni kell!" - hogy sokszor akarjuk a jót rosszul, mert a meglátnivaló rosszat nem is látjuk. - és a szikra se melegít senkit, ha nem a gázrózsa, hanem a benzines tartály mellett sül el. Nem mondhatom el senkinek, de elmondom mindenkinek, hogy "Nem elég fellobogni, De mindig égni kell! És nem elég csak égni: Fagyot is bírni kell, Ki acél akar lenni, Suhogni élivel."