2009. május 10., vasárnap

Luxusélet

Állítólag úr csak az lehet, aki annak született; azzá válni eléggé körülményes. Némelyek nagyon szeretnének uraskodni vagy urizálni, de a módját nem mindig találják el. Gazdagság, minden héten új ruha, különlegesnek tűnő szófordulatok, divatos csecsebecsék, az átlagpolgárétól valamivel cifrábbat ígérő utazások mögé bújtatott nagyzási hóbort még nem tett senkit úrrá. Apuskááám, ha valaki nem a Habsburgok becses utódja, de mégis annak véli magát, jól fontolja meg, hogy a név kötelez, és ha a kobakját nem tölti ki némi ész is, megette a penész az arisztokráciáját. Úrhatnám polgár vagy polgárné legszívesebben állandóan a középpontban izegne-mozogna: hadd lássa ügyvéd szomszédja vagy közönséges mérnökember-ismerőse, hogy öltönye mandzsettáját címke ékíti, vagy táskája fémcsattján a Via del Corso nevei hivalkodnak - naná, nem a kínai boltban vásárol! "Jaj, drágám - libben kecsesen barátnője elé (akire azért van szüksége, hogy időnként mindennel eldicsekedhessen, amit más még nem hallgatott meg) - épp ilyen ruhát, mint a tied, próbáltam fel én is a múlt héten a nagyáruházban, de nem tetszett a szegése...." Ezalatt pedig a másik bölcsen befelé mosolyog, mert hogy a szóban forgó ruha éppen az Oxford-streetről származik, nem a lakótelepi készruha-üzletből. De hát nem lehet mindenki az ágálás nagymestere.
Ha valaki időközben azzal gyötri magát, hogy milyen kellékekre van szüksége az urizáláshoz, előveheti máris a jegyzetfüzetét. Összeszedtem néhány ötletet, amivel feldobhatja az életét. Teljesen ingyen és jó szívvel osztom meg mindenkivel, mert úgysem lesz nagyobb az árnyékom, mint amekkorát a saját termetem vet, ha a Nap rámkacsint. Következzenek hát a luxusélet termékei, amiről ne feledkezzék meg az, aki valahogy ki akar törni az átlagpolgári élet kordájából:
  • "Haut-couture divat nélkül lehet élni! Mint ahogyan Herendi porcelán nélkül is lehet élni, csak nem érdemes!" - Nosza, gyorsan Párizsba rohanni szabászért, Herendre meg porcelánért. Utóbbi szebben cseng, amikor összetörik...
  • Rolls Royce Phantom limuzin vásárlása királyi hangulatot teremt. Ehhez hozzájárul a hi-fi berendezése is, amely "úgy szól, ahogy a nagykönyvben meg van írva; nincs is méltóbb aláfestés a minibárból előszedett kristály pezsgőspoharak csendülésének!" - Rajta hát, erről nem lehet lemaradni!
  • Kenyai szafarit semmiképpen sem szabad kihagyni! Ezerszer drágább, mint egy kiadós vacsora egy hangulatos kis vendéglőben, ráadásul azzal az előnnyel is jár, hogy "valódi felfedezőnek érezheti magát mindenki, hiszen dzsippeken szállítják a vendégeket, miközben körülöttük szabadon kószálnak az eddig csak állatkertből ismert egzotikus vadállatok". Az sem utolsó, hogy szúnyogcsípés nyomán igazi maláriával büszkélkedhet a kalandvágyó polgár.
  • Utazás az Északi-sarkra. "A hagyományos és üvegből készült iglu-hotelt az északi sarkkörön túl találjuk. Szauna után egy léken keresztül jutunk a tó vizébe, később jégpohárból ihatjuk az üdítőt."
  • Exkluzív időutazásban van része annak, aki Velencében nem egy ötcsillagos hotelban, hanem a Ca' Salvioni villában száll meg. Heti csekély 12 ezer dollárért angolul beszélő inas szolgálja ki, és reggelente elkísérheti a séfet a piacra, hogy együtt válasszák ki a pompás vacsora hozzávalóit.
A luxusélet-csomag továbbá tartalmaz hőlégballonos túrát, Gulfstream 650 magánrepülőt, éjjeli szállást Robert Redfordnál, Costa Rica-i búvárprogramot, víz alatti golfversenyt, két és fél órás űrutazást Richard Branson jóvoltából, az Emirates légitársaság kozmetikai szettjét, sportolást az amerikai Aspen síparadicsomában, bevásárlókörutat Európa híres nagyáruházaiban, satöbbi. Elnézést, kimaradt a gigajacht, amit még csak tervbe vett a Wally Yachts cég. A tervező "konvencióktól elrugaszkodott ötletének megvalósításáról már tárgyal egy szupergazdag vevővel." Aki fél, hogy kimarad a buliból, feliratkozhat egy hajóútra is a világ legnagyobb luxushajójára. Egyesek számára ez a Tenger Oázisa 360 méteres hosszával, de van aki a 300 méteres Costa Atlanticát részesíti előnyben. Eh, ez már csak ízlés dolga, nemde? Na meg pénztárcáé. A felsorolás nem teljes, de én már kimerültem tőle. Pedig milyen jól indult! Nah, énbelőlem már sose lesz kékvérű naccsága...