Teszem-veszem a könyveket, amik annyira hozzátartoznak a mindennapjaimhoz, akár a mindennapi kenyér. Egy időben többet is forgatok, és hogy ne sorakozzanak reggeltől estig kinyitva, könyvjelzőket rakosgatok lapjaik közé – néha hármat is ugyanabba a könyvbe –, hogy a későbbi használatkor ne legyen szükség végiglapozni kétszáz oldalt. Csak egy könyvjelző, egy egyszerű kis kartonlapocska, mégis hasznos jószág, hiszen megkönnyíti az eligazodást a sok-sok lap között.
Itt van ez a rózsás könyvjelző az asztalon. Évekkel ezelőtt vettem, s a Bibliában őrizgettem sokáig. Egyszer aztán, amikor már a sokadik levelet küldtem a rácsok mögé, az a gondolatom támadt, hogy a könyvjelzőn levő szöveg erősítésként hatna a lelkileg megfáradt címzettre. Fogtam a kis lapot, és betettem a levélbe. Évek teltek el. Sok boríték megfordult a kezemben, és sok apró emléket kaptam én is a levelezőiskola diákjaitól. Eltettem valamennyit mint szegénységük jószívűségének kincseit. Bontogatva az egyik levelet, könyvjelzőt találtam benne. Rózsás - és ismerős. Ugyanaz, amit valamikor én küldtem. Gazdája nyilván elfelejtette, hogy tőlem kapta, és nem lévén „bent” képeslapja, amivel megörvendeztessen, a könyvjelző hátára írta jókívánságait. Amit szívből adunk, szívből kapjuk vissza.
Őrizgetek másféle könyvjelzőket is, amelyeket nem papírból készítettek. Például szélcsengőt a szivárvány színeire befestett diókból készítve. Egyéni használati utasításában az áll, hogy amikor az élet legnagyobb nehézségei szakadnak a nyakamba, a a szélcsengő diói zörögni fognak. Mindmáig még nem hallottam őket...
Az egyetemi évek lejárta után enyhe szorongással gondoltunk a jövőre: hogyan tovább. Egymás mellett sorakoztak a bepakolt dobozok, elszállításra várva. Az egyik lány pirinkó batyut nyomott a kezembe. Egy darab mézespogácsát – az útra, a hosszú útra. Hogy amikor ellankadok, jusson eszembe Illés pogácsája, és erősítsen. És az út még nem ért véget, és a pogácsa még tart.
Csupa, csupa könyvjelző.
Amikor nem tudjátok, hogyan tovább, lapozzátok fel a régebbi könyveket. Nyissátok fel őket a könyvjelzőknél és olvassátok újra a megjelölt részeket. Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra (Zsid 10:32).
A következő fejezet pedig legyen a könyvjelzős oldalak folytatása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése