Hát-hát... Jó, hogy nem tud kiabálni a blog, különben már fájna. Úgy megfeledkeztem szegényről, mint cigány a lova etetéséről. Bepótolni se ezt, se azt már nem lehet, de rendelkezem annyi előnnyel az előbbi személyhez képest, hogy az én tulajdonkám még nem halt éhen.
Remélem, az egyre hosszabbodó esték sűrűbben fogják a múzsácskákat is idecsalogatni. Most vár a munkám. De hogy kicsit felderüljetek, rövid eszmecserét loptam nektek. (Beáta, remélem, nem baj :).
Beátának két kisfia van, ha jól tudom, a nagyobbik, Ádám 4, a kicsi, Márk 3 éves.
A fiúk cukorka reményében bizonygatják "tatának", hogy már nagyok. Márk így: - Én nagy vagyok, már nem iszok cumisüvegből, csak pohárból. Erre Ádám rátesz egy lapáttal: - Tata, én olyan nagy vagyok, hogy már a poharat is kinőttem!" Aztán, hogy biztos legyen a dolgában, hízelegve folytatja: - Tata, ebben a házban te vagy a legjobb főnök!
Mna. És nálatok ki a legjobb? :)
Miért a "A Hermon tövében."? Mert szeretem, hogyan hangzik annak a hegynek a neve, amely Szíria és Libanon fekszik. Sok történésnek volt néma tanúja ez a vidék! Csaták a zsidók honfoglalásakor, de áldást jelentő harmatszállás helye is, ahol életet nyer az ember... Amit itt olvashattok - egypercesek - az én történeteim; a világ, ahogy én látom, az élet, ahogy én tapasztalom. Örülök, ha olvasóként visszajeleztek, s egy megjegyzéssel megajándékoztok. Legyen bővelkedő az életetek!