Ady Endre: Álmom: az Isten
Batyum: a legsúlyosabb Nincsen,Utam: a nagy Nihil, a Semmi,
A sorsom: menni, menni, menni
S az álmom: az Isten.
Vele szeretnék találkozni,
Az álmommal, nagy, bolond hitben
S csak ennyit szólni: Isten, Isten
S újból imádkozni.
Nem bírom már harcom vitézül,
Megtelek Isten-szerelemmel:
Szeret kibékülni az ember,
Mikor halni készül.
...............................
Adjon Isten bölcsességet szépen élni nap mint nap, kibékülve az emberekkel, magunkkal és Istennel. Összhangban a természettel, és megtalálva életünk értelmét.
