Mióta szúr a tulipán?

A házassági hónapfordulónkra kapott csokor (mert mi nem csak években, hanem hónapokban is számoljuk közös életünk korát) egy hét múltán eléggé összeesett, ezért a biohulladékban kötött ki. Megkérem a férjemet, hogy amikor lemegy gyümölcsöt venni, hozzon egy kis csokor tulipánt is, vendégre számítunk, ne árválkodjék csupaszon a nagyasztal. (Délelőtt én is jártam a boltban, láttam, hogy hoztak virágot, de már sok lett volna cipelni a két nagy cekker mellé.
Jó, rendben.
Aztán elvonulok a fürdőszobába, hogy rendbe szedjem magam az esti előadásra. Nyugodtan készülök, kapkodni nem kell. A békés csendet hirtelen a férjem hangja töri meg, ahogy megáll kívül a fürdő ajtaja előtt és leírhatatlan, döbbenettel vegyes felháborodással feljajdul: - Mióta szúr a tulipán?!
Látatlanban, mielőtt még kidugnám a fejem az ajtón, ráérzek, hogy a férjem ismét történelmet ír: házasságunk nagy felfedezéseinek újabb fejezetéhez jutottunk.
Riadt arccal tartja elém a csokrot: - Mondd, hogy lehet tövis a tulipánon??? Vízbe akartam tenni a csokrot, és ahogy rendezgettem, alaposan összeszurkálta a kezemet. Ki gondolta, hogy ennek tövise is van!
Humm, humm... Nem is tudom, nevessek-e vagy sírjak. Inkább nevetek. Mert hogyan is kéne reagálnia a jó feleségnek, amikor a férje kétségbeesett arcát látja, amint rámered egy sárga... rózsacsokorra?
...