Ezen kicsit eltöprengtem, de nem annyira, hogy ne tudjak elaludni. Elég minden napnak a maga baja - tartja az isteni bölcsesség, én meg tartom magam a bölcsmondáshoz. Még szerencse, mert ma reggel arra ébredtünk, hogy este van: egész nap este volt, sötét, morcos, esős idő, el is mosta volna minden nemes, házon kívüli törekvésemet, ha tegnap megfogalmazom őket. De nem lévén mit elmosnia, házon belül maradtak az eszméim.És eltelt a nevezetes hétfő úgy, mint általában a hétfők, s a mindenheti látogatóink úgy látták-érezték, hogy idebent tavasz van, mégha zord is kint az idő. Ettől az érzéstől az estém is megvilágosodott.
A komódon levő nagy óra ketyeg egyenletesen tovább. Nem vette tudomásul, hogy szökőév szökőnapja van (bár a naptártörténet szerint nem ma, hanem 5 nappal korábban volt a toldaléknap), ugyanolyan ütemesen méri az időt, mint mindig. Nem siet, nem késik, végzi hűségesen a feladatát. Emberek jönnek, emberek mennek, tél helyett tavasz köszönt be, húsvétra tán havazás lesz, s ha odavetemedne a világ, hogy öreg kontinensünkön maholnap arabus lesz az újangol, az okos vekker akkor is csak ketyeg tovább. Nem hagy ki egy ütést sem, és nem siet kettővel az idő előtt. Csak a dolgát végzi, de azt pontosan és szépen -, amihez József Attila még hozzátenné, "ahogy a csillag meg az égen". Mert csak úgy érdemes.
Négy év nagy idő. Annyit kéne még várni a következő plusz napig, ha valaki különlegességet szeretne betervezni a ritka dátumra. Ami engem illet, ráhagyom az Égiekre, és inkább betársulnék az óraszolgálatba: naponta, egyenletesen, megbízhatóan és eseményektől-történésektől-változásoktól el nem téríthetően, csillagokhoz érdemesen tenni a tennivalómat... Mert csak így éri meg.
