2007. július 24., kedd

Vers: Aranyabroncs

Mélyen szántó gondolataiért nagyon szeretem a Reményik-verseket. Mintha az én kusza gondolataim lennének az ő szavaiban kisimítva... Most az alábbit szeretném megosztani veletek. 

ARANYABRONCS 
A mellemen egy gyűrű fut körül, 
Aranyabroncs, vagy acélkarika: 
Én nem tudom. Szorít, szorít, 
S e szorítás nem múlik el soha. 
Akkor is fáj a szívem, ha örül, 
Mert aranyabroncs fut rajta körül, 
Aranyabroncs, vagy acélkarika. 
Az élet ez a kemény karika. 
 Csak néha simul közé és közém 
Enyhületképen egy rózsaszirom: 
Égi rózsafa hullatta levél. 
Az életemet jaj, meddig bírom? 
S tavasz pattantja egykor el, vagy tél 
Az aranyabroncsot szívem körül? 
Mert akkor is fáj, ha nagyon örül. 
 Aranyabroncs, bánat-öv, örömpánt: 
A lélek egyszer magáról lehánt, 
Ledobál minden felöltőt, övet, 
-És mezítlenül új ösvényt követ, 
Hol nem szorítja több arany-iga. 
Mert egyszer elpattan a karika.

Nincsenek megjegyzések: