Alig 2-3 éve fejezték be a vonatállomásnak szinte ugyanennyi ideig tartó felújítását, s lám-lám, már megint renoválják... Szép lesz, halványkék helyett világosságra színt fog kapni a mennyezet... Így rendezgettem magamban a gondolatokat, mialatt az állványok mögött balra kanyarodtam, hogy srégen átvágjak az épületen. Egy szemvillantásnyira még felnéztem, fél lábam szinte megállt, hogy lássuk csak na, hogy is fog ez kinézni, ám a másik lábam már moccant is oldalt. Ennyi volt. Másodperc tíz felé szakítva. Következő másodperc tán túlzásnak is tűnne, nem is, inkább következő villanás, azaz loccsanás, és már láttam is minden irányba szétfröccseni a magasból lezuhanó festékesvödröt. Még csak megszeppenni, nem hogy felócsúdni nem maradt időm! Érzékeltem, hogy legalább 3 szempár reám szegeződik, s valahonnan hozzám jutott egy másik munkáshoz intézett félmondat: "...éppen hogy megmenekült". Aha. Ez én lennék. Tekintetem sebesen végigszántja öltözékemet: baj nincs, hiszen semmilyen festéknyomot nem látok magamon. Azaz... Zöldkockás nadrágom jobb szárát két fehér csepp teszi feltűnővé. A pulóverem mandzsettájának környékén szintén elkenek egy kis idétlen fehér nyomot.
"Éppen hogy..." Dehogyis kiáltok oda, hogy de bizony, a zuhanó edény szelétől errébb repült 3 cseppecske. Éppen hogy! Igenis, éppen hogy megmenekültem! Mert nem borított el a festék, nem esett a fejembe a vödör, nem ömlött tartalma a táskámra, nem volt szükségem elbújni valahova, hogy ledobjam cuccaimat és más egyebet keresgéljek (ami ugyan nehéz lett volna 45 km-re az otthonomtól). Persze, "éppen hogy" 3 cseppecske esett rám, amit egy-kettőre eltüntettem a vízcsap és egy zsebkendő segítségével.
az épületmunkások 6 méterről
"Éppen hogy..." lehettem volna közelebb is a vödörhöz.
"Éppen hogy..." nyakamba is ömölhetett volna.
"Éppen hogy..." elcsúszhattam volna.
"Éppen hogy..." idegessé válhattam volna.
"Éppen hogy..." elkerült egy nagyobb kellemetlenség.
"Éppen hogy..." nem ütött el a busz, nem tepert le autójával egy figyelmetlenebb sofőr, nem veszekedtél házsártos szomszédoddal, nem vágott el a kezedből kiugró kés, nem ájultál el a déli hőségben, nem kaptál szívszélhűdést.
"Éppen hogy megmenekültél".
Éppen hogy egy hete múlt, mióta Eugenről (pár évvel végzett előttem az egyetemen, majd ugyanott dolgozott tovább) kiderült, hogy vérrákja van. S éppen három napja, hogy lehunyta szemét.
"Éppen hogy" - lehettem volna én, vagy lehettél volna te az ő helyében. Csakhogy te és én még élünk, mozgunk, lélegzünk. Van még további esélyünk. Némelyek életveszélyből menekülnek meg, másoknak pedig úgy adatik meg a második lehetőség, hogy talán még csak nem is észlelik. S mialatt mások nagyot rikkantanak a közeledben, nézd meg jól magadat, majd tekints önmagadba, és gondolj arra, hogy nem minden lehetőség adatik meg mégegyszer.
Amit tenni akarsz, kezdd el, amit meg akarsz valósítani, vidd véghez. Ne csak "éppenhogyan-valahogyan", hanem mint aki a jövő századnak építkezik. Tartósan és szépen. Másként nem érdemes.
"Éppen hogy..." Dehogyis kiáltok oda, hogy de bizony, a zuhanó edény szelétől errébb repült 3 cseppecske. Éppen hogy! Igenis, éppen hogy megmenekültem! Mert nem borított el a festék, nem esett a fejembe a vödör, nem ömlött tartalma a táskámra, nem volt szükségem elbújni valahova, hogy ledobjam cuccaimat és más egyebet keresgéljek (ami ugyan nehéz lett volna 45 km-re az otthonomtól). Persze, "éppen hogy" 3 cseppecske esett rám, amit egy-kettőre eltüntettem a vízcsap és egy zsebkendő segítségével.
az épületmunkások 6 méterről
"Éppen hogy..." lehettem volna közelebb is a vödörhöz.
"Éppen hogy..." nyakamba is ömölhetett volna.
"Éppen hogy..." elcsúszhattam volna.
"Éppen hogy..." idegessé válhattam volna.
"Éppen hogy..." elkerült egy nagyobb kellemetlenség.
"Éppen hogy..." nem ütött el a busz, nem tepert le autójával egy figyelmetlenebb sofőr, nem veszekedtél házsártos szomszédoddal, nem vágott el a kezedből kiugró kés, nem ájultál el a déli hőségben, nem kaptál szívszélhűdést.
"Éppen hogy megmenekültél".
Éppen hogy egy hete múlt, mióta Eugenről (pár évvel végzett előttem az egyetemen, majd ugyanott dolgozott tovább) kiderült, hogy vérrákja van. S éppen három napja, hogy lehunyta szemét.
"Éppen hogy" - lehettem volna én, vagy lehettél volna te az ő helyében. Csakhogy te és én még élünk, mozgunk, lélegzünk. Van még további esélyünk. Némelyek életveszélyből menekülnek meg, másoknak pedig úgy adatik meg a második lehetőség, hogy talán még csak nem is észlelik. S mialatt mások nagyot rikkantanak a közeledben, nézd meg jól magadat, majd tekints önmagadba, és gondolj arra, hogy nem minden lehetőség adatik meg mégegyszer.
Amit tenni akarsz, kezdd el, amit meg akarsz valósítani, vidd véghez. Ne csak "éppenhogyan-valahogyan", hanem mint aki a jövő századnak építkezik. Tartósan és szépen. Másként nem érdemes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése