Idebent duruzsol a kemence.
Odakint lágyan száll alá az este,
Havazik.
Idebent világos a kis szoba.
Odakint botladkoznak a hóban.
Havazik.
Idebent csend van nagyon,
Odakint lábujjhegyen jár az alkony,
Havazik.
Idebent magam vagyok csendben,
Odakint már nyugszik minden,
Havazik.
Idebent a szívem dobban,
Odakint kemény kő koppan,
Havazik.
Fehér immár a kinti táj,
Beterít mindent a fehér báj,
Odakint.
Lenne bár nyugton a belső zug,
S hetvenkedve ne cibálná a zord cúg,
Idebent.
Odakint kergetőznek szelíd, fehér pelyhek,
Idebent magába roskad a lélek,
Reá havazik.
(K.J., sk.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése