A férjemnek csak hűlt helye volt, kulcs nem volt a zárban, tudtam, hogy csak egy ok miatt lehet most házon kívül: a feleségének készíti elő a meglepetést, vásárolja a virágot. Gumicsizmát húztam a lábamra, és leszaladtam a kertbe. Örüljön az a darab földecske is, hogy megszülettem. Megöntöztem a paradicsom- és paprikatöveket, megnézegettem, hogy mindenütt kibújt-e a büdöske és a körömvirág, nincs vagy egy csúszómászó betolakodó a levelek alatt. Miután mindent rendben találtam és a növények felüdültek a kezem munkája nyomán, iszkiri, vissza a lakásba. Csakhogy a kulcs már belülről volt a zárban! :) Becsengettem, mire a kedves férjem hüledezve nyitott ajtót: - hát te nem alszol?! Én meg csendben jövök-megyek a lakásban, hogy nehogy felébresszelek!
Ezek után a kedves férjem a nappaliba invitált. Az asztalra gusztusosan odakészítve az ajándékok, nagy csokor virág, kicsi pakk, nagyobb pakk, üdvözlőkártya. Hejjehajj, ennyi mindent megtapogatni, bontogatni, megcsodálni idő kell, vettünk hát egy félórányi szünetet és reggelizni mentünk a konyhába.
Ott (is) már terített asztal várt, volt ott mindenféle finomság, amit reggelire fogyaszthat a magamfajta kényes vega (összesúgni nem kell a hátam mögött, csak a reggelire vagyok kényes; ne kínáljatok olyankor tükörtojással, kakaóval!) Még színes szalvéta is volt a tányér mellett, amin az állt, hogy "Te vagy a legjobb!" Persze, nem a felszolgált ételekkel való konkurálásomra kellett ezt érteni, ha már értelmezni akarunk. Kizárólag arra, hogy a férjem eddigi összes felesége közül én vagyok a legjobb. Én vagyok az első... :D (állítólag, az utolsó is).Igazán jól indult a nap. Most meg már olyan heves, hogy árnyékban is olvadozik a lelkem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése