Hitetlenül hívő vallomás

Eltelt egy hónap, amióta utoljára hagytam bejegyzést itt. S ha azt mondom, hogy egy év telt el azóta, akkor sem hibázok. A 2007 tökéletes 7-esét felcseréltük a fejére állított végtelenre. Elkezdődik a visszaszámlálás? Nem hiszek jobb évben, mint a tavalyi. Nem hiszek több örömben, mint a tavaly. Nem számítok több szerencsére, kívánságok beteljesedésére, mint a tavaly. És nem hiszek jobban az embereknek sem. Nem hiszem, hogy az idén jobb barátaim lesznek, mint tavaly, s többet törődnének velem, mint eddig tették. És nem hiszem azt, hogy hitetlentamás volnék. Ne bélyegezzetek annak! Nem vagyok hitetlen. De realista, igen! Mert: hiszem, hogy jobb lehet az évünk, ha én jobb leszek; ha te jobb leszel. Ha mi jobbak leszünk. Hiszem, hogy lesz bőven örömem, nem azért, mert megsokasodik a tavalyihoz képest, hanem mert nagyobbra kerekítem a szemem, hogy jobban észrevegyem a mindennapok "szitáló örömeit", amelyek fölött tavaly csak úgy elsiklott a tekintetem. És lesz elég "szerencse", ha nem szortírozom a szerencsétlenségekhez minden apró-cseprő, vagy nagyobb bajomat - aminél ugyan vannak még nagyobbak, csak nem nekem kell hordozni azokat. S ha nem változnak a barátaim, jobbak lehetnek, ha a jóság és szeretet szemüvegén keresztül fogom szemlélni őket. És tán megpróbálok többet adni, mint amennyit eddig tettem. Mert énrám is számítanak mások - barátként. Hiszek! Mégha hitetlenül is. Mert jobb - igen, jobb! - lesz az idéni év, ha jobb leszek én. ÉN! Aki írom. ÉN=TE, aki olvasod.

HAVAZIK

Idebent duruzsol a kemence.
Odakint lágyan száll alá az este,
Havazik.

Idebent világos a kis szoba.
Odakint botladkoznak a hóban.
Havazik.

Idebent csend van nagyon,
Odakint lábujjhegyen jár az alkony,
Havazik.

Idebent magam vagyok csendben,
Odakint már nyugszik minden,
Havazik.

Idebent a szívem dobban,
Odakint kemény kő koppan,
Havazik.

Fehér immár a kinti táj,
Beterít mindent a fehér báj,
Odakint.

Lenne bár nyugton a belső zug,
S hetvenkedve ne cibálná a zord cúg,
Idebent.

Odakint kergetőznek szelíd, fehér pelyhek,
Idebent magába roskad a lélek,
Reá havazik.

(K.J., sk.)

Van-e hely?

Az esztendő a végéhez közeledett, s vele együtt a tanév első évharmada is. A gyerekek már a közelgő téli vakációról álmodoztak, meg a jókora reggeli alvásokról és az alkonyatba nyúló szánkózásokról, puha hótakaróról és foszlós kalácsról. Milyen jó is lesz sutba dobni az iskolatáskát és három egész hétig nem törődni egyébbel, mint a játékkal és a hancúrozással!
Persze addig becsületesen kell tanulniuk. A kis nebulók nem csak azon igyekeztek, hogy a bizonyítványba minél nagyobb jegyeket szerezzenek, hanem hogy az iskolai karácsonyi ünnepélyre alaposan felkészüljenek. A tanító néni már november közepén bejelentette, hogy nagyon szép ünnepélyt szeretne, amely ne csak versekből és énekekből álljon, hanem valami különleges meglepetést is tartogasson: színdarabot tanít be nekik, eljátsszák Jézus születését. Mindenki tapsolt az ötletnek.
A tanítónő előbb kiosztotta a szavalatokat, rövidke felolvasásokat, aztán a színdarabra tért. Röviden elmagyarázta, miről is lenne szó. A darab azzal a jelenettel fog indulni, hogy Augusztus császár követe megjelenik Galilea vidékén és kihirdeti a rendeletet: mindenkinek meg kell jelennie a népszámláláson. Elindul József is Máriával Betlehembe. Ott születik meg az Úr Jézus, aki számára nincs hely a vendégfogadó háznál...
Azok a gyerekek, akik nem kaptak verset, izgatottan várták a szereposztást. Mária és József szeretett volna lenni a legtöbbjük, de hiába, csak egy Máriára és egy Józsefre volt szükség. A tanítónő alaposan megfontolta, kiket válasszon főszereplőkül, aztán következtek a mellékszereplők. Végül mindenki elégedett volt. Csak egy valaki tekintett esdeklő szemekkel a padjából, de hiába. Neki nem jutott semmi. Még egy két mondatos felolvasás sem. Pedig annyira vágyott arra, hogy a karácsonyi ünnepélyhez ő is hozzájáruljon valamivel! Az ő szülei kiért fognak eljönni?!
Szünetben odasomfordált oktatójához. Félénken szólította meg: – Tanító néni.... én, én... szeretnék... én is szeretnék...., szeretném, ha nekem is adna egy helyet... Ha én is szerepelhetnék....
A tanítónő csodálkozva nézett rá: – De hiszen már mind kiosztottam a szerepeket. Nincs mit adnom.
A kis Lali továbbra is könyörgőn nézett rá. – Talán, mégis... – Jó, sajnálta meg a tanítónő, te leszel a vendégfogadós. Nem kell egyebet tenned, mint felhúzni a szemöldököd, amikor József az ajtónál kopogtat és kiszólni: – Nincs hely számotokra a vendégfogadó háznál.
Lali repesett az örömtől. Olyan jól fogja játszani a szerepét, hogy mindenki elégedett lesz vele.
Elérkezett a tanítás utolsó napja, s egyúttal az ünnepély ideje is.
A gyerekek csillogó szemekkel léptek a rögtönzött pódiumra és lelkesen szavalták a kis Jézusról szóló verseket szüleik nem kis büszkeségére. Aztán következett a színdarab.
A tanítónő egyik sarokba húzódott, hogy súghasson az elakadóknak, ha erre sor kerül. De simán ment minden, mígcsak Mária és József be nem kopogtatott a vendégfogadóhoz. – Nincs hely számotokra a vendégfogadó háznál, súgta a tanítónő a tétovázó Lalinak. Semmi. – Nincs hely számotokra a vendégfogadó háznál, mondta kicsit erősebben, látva, hogy Lali még mindig hallgat. De a csend tovább tartott. Szülők és gyermekek feszülten figyeltek.
A tanítónő még egy próbálkozást tett: – Nincs hely számotokra a vendégfogadó háznál, mondjad Lali. Ekkor a gyerek szemébe könnyek szöktek, s odafordulva Mária és József felé hangosan felkiáltott: – Gyertek be, gyertek be! Hát hogyne volna számodra hely, drága Jézus! Hogyne lenne számodra hely, édes Jézusom!
Kopogtatnak. Van-e nálatok egy hely?

Ilyenkor, ünnepek táján...

Ilyenkor, ünnepek táján nagyobb a nyüzsgés a megszokottnál. Az utca, a város, a boltok tele vannak kipirult arcú emberekkel, akik talán egész éven át alig lépték át az ajándékboltok küszöbét, most meg kispórolt pénzükkel a zsebükben kószálnak ide-oda, keresve a szeretteiknek illő ajándékot. Mennyi szegény ember kívánt magának ezt-vagy amaz évközben, s nem engedhette meg, mert kicsi a nyugdíj, nagy a rezsi, vagy kevés az ösztöndíj, sok a költség... Most meg keresgéli az ajándékot. Ami legyen mutatós, értelmes, ha lehet, hasznos is - de ami a legfőbb, jusson rá a pénzecske.
Utálok ajándékok után rohangálni. Egyike a legnagyobb stresszfaktoroknak életemben. Mindenféle helyzetet, embert, lakást magam elé kell képzelnem, kitalálni, kb. mi is tetszene a leendő megajándékozottnak, vagy mije hiányozhat, mi az, amiből egészen biztosan van már a portája táján, s mi a szösz dobja majd fel a (jó)kedvét. Küldjenek inkább kapálni, s azalatt más válassza ki helyettem az ajándékot! Ha a hagyományos virág-könyv-csoki együttes még megfelelne meglepetésnek, mennyi fölösleges andrenalintól lennék megkímélve!
Énnálam kétlábú Mikulás nem járt az idén, de a világhálón átpasszoltak nekem 2 karácsonyi dalt, egy alvómikulást, akinek a hasán szundít édesdeden a bébiunoka-mikulás, aztán beszánkózott egy-két rénszarvas is a PP-bemutatók ösvényén. Olyan simán érkeztek, és annyira ingyen, hogy nem lehetett nem örülni nekik. Zámbó Jimmy "Borulj a földre legszebb hajnal" kezdetű dalát 4x egymás után is meghallgattam.
"Együtt van az egész család, siess hát, ne késs el..."
"Gyújtsál egy gyertyát ha leszáll a csendes éj, mondj el egy imát a sok szegény emberért. A szeretet ünnepe, hidd el, csak így lesz szép, áldását szórja rá majd az ég..."
Nem, ez az ajándék nem került pénzbe. Mégis... Annyira szép és annyira kedves. És lélekmelengető. Máris elképzelem az igazi karácsonyt, amihez 5 centis hóréteg dukál, meg egy barátságos szoba, benne meleg kemencével, ami mellé letelepedik a család és egyszerűen csak örül. Az ablak alatt felhangzik egy-két kánta, aprónépek zörgetik a kapukat, s elfújják mondókáikat... Nekem valahogy ezt jelenti a Karácsony. Együtt azzal, Akire nemcsak akkor kell gondolni, hanem naponta Vele élni. Nem kisdedként emlegetni, hanem áldott Megváltóként.
Lám, hova értem az ajándék-témától. Az igazi Ajándékhoz. Ezen túlmenően, már igazán csak egy értelmes gondolatom támad: mi lenne, ha egymást azzal ajándékoznánk meg, ami Tőle származik? Szeretet, mosoly, kedvesség, egy derűs levél, önzetlen szív és megbocsátás... Aki úgy érzi, sokat kell fizetnie érte, annak igazán szüksége van a Karácsonyra. Hogy megszülessék szívében Jézus.
LEGYEN RÉSZETEK ÁLDOTT ÜNNEPEKBEN, PIHENÉSBEN, ÖRÖMBEN ÉS SZÍVBÉLI BÉKÉBEN! Ezt tudom kívánni nektek mintegy ajándékként.

Nem ejt hibát (vers)

Ha különösnek, rejtelmesnek
látszanak Isten útjai,
ha gondok örvényébe vesznek
szívem legdrágább vágyai,
ha borúsan búcsúzni készül
a nap, mely csak gyötrelmet ád …
egyben békülhetek meg végül:
hogy Isten sosem ejt hibát.

Ha tervei igen magasak,
s irgalma kútja mély nekem …
ha a támaszok mind inognak,
ha nincs erő, nincs türelem,
s tekintetem sehol célt nem lát
vaksötét, könnyes éjen át …
egy szikrácska hit vallja mégis,
hogy Isten sosem ejt hibát.

És ha szívem megoldhatatlan
kérdéseknek betege lett,
mert elkezd kételkedni abban,
hogy Isten útja szeretet …
minden elfáradt sóvárgásom
békén kezébe tehetem,
s elsuttoghatom könnyek közt is:
Ő nem ejt hibát sohasem.

Azért csend, szívem! Engedd múlni
a földi múló életet!
Majd a fényben látni, ámulni
kezdesz: Mindig jól vezetett!
Ha a legdrágábbat kívánja,
a legsötétebb éjen át
menekülj a bizonyosságba,
hogy Isten sosem ejt hibát!

(ismeretlen költő verse)
Fordította: Túrmezei Erzsébet

(Legyen ez a vers bátorításul mindazoknak, akik csak halkan merik feltenni a miérteket, erőtelenül is bízva Abban, aki sosem ejt hibát.)

Csak KÉT évszak!

Egy kerek hónap telt el, mióta utoljára frissítettem az oldalt. Azóta igazán érezhetően egy dolgot észleltem (nem mintha nem történt volna több is): a finom meleget felváltotta a zord hideg. Semmit nem tehetek ellene, max. jobban felöltözöm. De a hideg - hideg marad. Lehet megjegyzéseket tenni, lehet utálni, meg lehet próbálni nem venni tudomást róla (már ha sikerül!), mondhatunk bármit, a hideg VAN. Fűtik a vonatokat, s a naponkénti ingázásban igazán jó dolog lehuppani a melegített hátú ülésre, s végigolvasni vagy bámulni az utat. Kezem-lábam megmelegszik, s érthetetlen módon a lélekbe is beszivárog ilyenkor egy kis felengedettebb hangulat. Ámde az utazás sem tart a végtelenségig. Egy óra, kettő, de legyen nyolc is nagyritkán, aztán végállomás - és leszállok. S rögvest társként szegődik mellém a HIDEG. Köszi szépen, tiltakoznék, megtalálom az utat egyedül is, dehát nincs kivel beszélni. Kitartóan caplat velem, mígcsak be nem kerülök ismét egy melegebb hajlékba. Ilyenkor megtorpan, és lecövekel az ajtó előtt. Nem türelmetlen, nem firtatja, meddig maradok odabent, csak vár-vár kint... Meleg hajlékban bent lenni: kibírnám én nagyon sokáig. Csakhogy nem így van berendezve az élet, mert kint-bent, jövés-menés, hideg-meleg, vonat-busz, gyaloglás-rohanás váltogatják egymást. Kénytelen-kelletlen el kell szenvednem a hideget. Ragaszkodik hozzám nagyon, rátelepszik az orromra, bebújik a kesztyűmbe, besettenkedik a lábbelibe, és kísér, kísér, kísér. Mondanék róla jót, de csak egy jut eszembe. Megöli a bacilusokat! Nem tudom, hogy nálam miféle bacikat pusztít el, mert sose éreztem szükségét annak, hogy a meleg ősz után jótékony hideget kívánjak. Viszont kegyetlenül érzem másfajta hatását a csontjaimban. Szóval - személy szerint elküldeném a hideget a két Sarkra. Maradjanak ott, a fókák nem panaszkodnak. DE... - és most egy jó hír! Számolom bizakodva a hónapokat. Tudom, hogy ismét lesz tavasz. Ismét melegíteni fog a napsugár, s a küszöbön átveszi a hideg helyét. Kicsalogatja a begubózott emberkéket menedékükből, felébreszti a mackókat, hazahívja a vándormadarakat, mosolyra húzza az addig hidegtől összevont ajkakat, meleg tenyérré simítja az összegémberedett, ökölbe szorult markokat, s játékosan ugrálni kezd a napfényben sétálók szemében. Várom én a tavaszt nagyon! Várom én a meleget. Várom ám a felhőtlen tekinteteket. S tán mégcsak lehetetlent se remélek, ha arra gondolok, hogy hideg lelkekben is felenged a fagy, mert ráesik egy meleg fénynyaláb, és kisimítja a lélek ráncait.

Friends' Day - 22th September

Today is Friends' Day. If you are a friend, the following quotations are for you (too):

- "Sometimes the measure of friendship isn't your ability to not harm but your capacity to forgive the things done to you and ask forgiveness for your own mistakes" (Randy K. Milholland).
- "I've learned that all a person has in life is family and friends. If you lose those, you have nothing, so friends are to be treasured more than anything else in the world" (Trey Parker and Matt Stone).

And if you aren't sure that you are my friend, please be attentive: "Don't walk behind me, I may not lead. Don't walk in front of me, I may not follow. Just walk beside me and be my friend". Please, don't forget...

On Friends'Day I wish: May our long-distance friendship flourish... As I send you my wishes, across the miles to say: HAVE A GREAT DAY!