Ma tizenöt éve nyitottam meg ezt a blogot. Akkor még nem szokás a FB-on osztani meg szövegeket, akármilyen jellegűek is lettek volna. Akkor a FB még arra szolgált, hogy fényképeket töltsünk fel rá, megmutassuk, merre szabadságoltunk, hogy néztünk ki az esküvőnk napján és ehhez hasonlók. Amikor az ember belépett, rengeteg szép fotót láthatott ismerőseiről. Még nem volt tele reklámokkal, és ahány ismerősünk - "barátunk" - volt a listánkon, mindegyiknek láthattuk az újonnan megjelent fotóit. Akkor még Cukorhegy úr és csapata nem szelektálta meg kérdezetlenül, kit lássunk, és kit ne.
Még nem volt szokásban, hogy a fél világ idézeteket osszon meg a másik fél világ épülésére, illetve (ki)oktatására, a cégek sem használták fel fizetett reklámok formájában termékeik nyakunkba varrására, illetve a kéretlen kampányolásnak a saját nyitóoldalunkon erővel történő megjelenítésére.
Akkor a blogolás már javában virágzott, és örültem, hogy felhasználhatom a felületet szép gondolatok, történetek, saját átéléseim mások elé tárására. Az Instagramot még hírből se ismertük, a TikTok neve pedig akkoriban TikTak volt, és apró kis cukorkák formájában volt kapható négyszögű, átlátszó kis dobozkákban az élelmiszerboltok pénztáraihoz közelebb levő polcokon.
Sokat változott a világ tizenöt év alatt. Nincs értelme felsorolni, hányféle tekintetben. Aki akkor már tizenéves korán túl volt, emlékszik rá, aki pedig még hátulkötős nadrágban járt, azt meg nem érdekli.
Én is változtam, és ti sem maradtatok mindenben a régiek. Ami viszont módosulatlan maradt, az az íráshoz való kedvem, a töprengésre gyorsan hajló fejem - s ezeken túlmenően, mindenek fölött a legfontosabb: a Jóisten.
Ha az utóbbi vonatkozásban egyetértünk, s ti sem változtatok az olvasási kedv tekintetében, máris a helyünkön vagyunk. A mondat végéről viszont rögtön eszembe jut egy vers címe, amit régóta ismerek, de mindig újdonság erejével hat rám. "Ahova az Isten állított, az a te helyed..."
Ezt a helyet kívánom mindnyájatoknak.
....
Túrmezei Erzsébet: A TE HELYED
Hová az Isten állított, bizonnyal az a Te helyed,
Csak ott lehet Ő pajzsod, ott lehet mindig Veled.
Áldást, ha kíván adni rád, e földön szerte nem keres,
Csak ott saját kis helyeden, s jaj Neked, ha az üres.
Álld meg hát híven helyedet, akármíly súlyos a kereszt,
S ha tűz próbálja hitedet, ne óhajtsd elkerülni ezt.
Ne vágyj sóvárgva más felé, ha tán helyed igénytelen,
Dicsérd az Urat éppen ott, az elrejtett kicsiny helyen.
Amit mulasztasz, úgy lehet elhagyván a magad helyét,
Az tán áldástól fosztja meg Istennek egy más gyermekét.
Gondold meg jól, a Te helyed, Te töltheted be senki más,
Az Úr rád bízta, s Ö vele, Tied lesz majd a számadás.
Fogadd naponként e helyet, mint Istened ajándékát,
Ne szőj magad más terveket, add őket mind az Úrnak át.
Győzelmet akkor ád csupán, imád csak úgy hallgatja meg,
Ha mint az Ő hű harcosa, el nem hagyod az őrhelyet.
Halálig légy hű, s igaz, úgy nyersz majd égi koronát,
Benned az Úr, ha hű maradsz, megdicsőítheti magát,
Örvendve töltsd be tisztedet, boldog reménnyel várd Urad,
Hadd lássák azt meg mindenek, hogy Ö békét és üdvöd ad.
S ha majd királyod megjelen, e földön szerte nem keres,
Csak ott saját kis helyeden, s örvendve lássa nem üres.
Óh, boldog nap számodra az, ha itt helyeden megtalált
Magával visz a mennybe fel, s a trónon Néked helyet ád.
ÁMEN
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése