Választottam!

„Válassz: bal vagy jobb!” gyerekként sokszor hallottam ezt a mondatot, miközben valaki mindkét kezében egy-egy szem cukorkát, színes üveggolyót vagy almát, vagy ki tudja mit szorongatott. Az efféle választás általában nem okoz különösebb fejtörést: egyszerűen kibökjük, melyik „kezet” választjuk, majd amikor átvándorol a mi tenyerünkbe az eredmény, vagy elégedetten nyugtázzuk, hogy pont azt akartuk, vagy sóhajtunk egyet: – Nem lehetne cserélni? Rendszerint lehet, mert nem túl fontos, legfeljebb nekünk inkább tetsző dolgokról van szó. A citromos cukorka jobban ízlik, mint a karamellás, a kék üveggolyó szebben csillog, mint a sárga, és így tovább. 

Mulandó létünket folytonos változások határozzák meg. Választunk iskolát, szakmát, egyetemet, munkahelyet, életünk párját, vallást és ezeregyfélét. Aztán választunk dikákképviselőt, egyházi vezetőket, polgármestereket, államelnököt. Latolgatjuk, hogy két vagy több lehetőség közül melyik lenne a jobb, az előnyösebb, a célszerűbb számunkra, meghányjuk-vetjük a dolgokat, aztán – választunk. Választásunkat akkor könyveljük el sikeresnek, ha az idő múltával sem bánjuk meg, ha egy hét, egy hónap, egy év múlva is ugyanúgy választanánk. Hiszen látnivaló, hogy nyertünk vele, s nemcsak a mi véleményünk ez, hanem a szomszédé, a rokoné, az ismerősé is. Mulandóságunk választása ez.

Vannak azonban másfajta választások is. Olyanok, amelyek messze túlszárnyalják az eliramló időt, s az örökkévalóságba kapaszkodnak. Kevesen, nagyon kevesen értik meg ezek lényegét. Mert az igazi, nagy választások: lemondással járó döntések. Választom gyomrom korgását, csakhogy az éhező jóllakjon az utolsó darabka kenyeremmel. Választom a kitaposott cipőben való járást, hogy a rongyosat felöltöztessem. Választom a sértés lenyelését, hogy a sértőt meg ne bántsam. Választom a fáradtságot, hogy a kimerülten könnyítsek munkája legalább egy részének elvégzésével. Választom a pihenés későbbre halasztását, hog a magányos szomszédom kibeszélhesse valakinek magát.  Valamit folyton választok. Mit?

Választom, hogy jól választok. Mindennap és mindenkor, mindenben. Választom a megbánhatatlan döntéseket. Választom Azt, aki nem azért választott engem, mert több volnék másnál, hanem azért, mert szeretett. Mert Ő a Fény, az Öröm, az Erő.

Választottam!  

(Közzétéve az amerikai elnökválasztás margójára. Részlet a "Falatkák" című könyvből).