„Válassz: bal
vagy jobb!” gyerekként sokszor hallottam ezt a mondatot, miközben valaki
mindkét kezében egy-egy szem cukorkát, színes üveggolyót vagy almát, vagy ki
tudja mit szorongatott. Az efféle választás általában nem okoz különösebb fejtörést:
egyszerűen kibökjük, melyik „kezet” választjuk, majd amikor átvándorol a mi tenyerünkbe
az eredmény, vagy elégedetten nyugtázzuk, hogy pont azt akartuk, vagy sóhajtunk
egyet: – Nem lehetne cserélni? Rendszerint lehet, mert nem túl fontos,
legfeljebb nekünk inkább tetsző dolgokról van szó. A citromos cukorka jobban
ízlik, mint a karamellás, a kék üveggolyó szebben csillog, mint a sárga, és így
tovább.
Mulandó létünket
folytonos változások határozzák meg. Választunk iskolát, szakmát, egyetemet,
munkahelyet, életünk párját, vallást és ezeregyfélét. Aztán választunk
dikákképviselőt, egyházi vezetőket, polgármestereket, államelnököt. Latolgatjuk,
hogy két vagy több lehetőség közül melyik lenne a jobb, az előnyösebb, a célszerűbb
számunkra, meghányjuk-vetjük a dolgokat, aztán – választunk. Választásunkat akkor
könyveljük el sikeresnek, ha az idő múltával sem bánjuk meg, ha egy hét, egy
hónap, egy év múlva is ugyanúgy választanánk. Hiszen látnivaló, hogy nyertünk
vele, s nemcsak a mi véleményünk ez, hanem a szomszédé, a rokoné, az ismerősé
is. Mulandóságunk választása ez.
Vannak azonban
másfajta választások is. Olyanok, amelyek messze túlszárnyalják az eliramló
időt, s az örökkévalóságba kapaszkodnak. Kevesen, nagyon kevesen értik meg ezek
lényegét. Mert az igazi, nagy választások: lemondással járó döntések. Választom
gyomrom korgását, csakhogy az éhező jóllakjon az utolsó darabka kenyeremmel. Választom
a kitaposott cipőben való járást, hogy a rongyosat felöltöztessem. Választom a
sértés lenyelését, hogy a sértőt meg ne bántsam. Választom a fáradtságot, hogy
a kimerülten könnyítsek munkája legalább egy részének elvégzésével. Választom a
pihenés későbbre halasztását, hog a magányos szomszédom kibeszélhesse valakinek
magát. Valamit folyton választok. Mit?
Választom, hogy
jól választok. Mindennap és mindenkor, mindenben. Választom a megbánhatatlan
döntéseket. Választom Azt, aki nem azért választott engem, mert több volnék
másnál, hanem azért, mert szeretett. Mert Ő a Fény, az Öröm, az Erő.
Választottam!
(Közzétéve az amerikai elnökválasztás margójára. Részlet a "Falatkák" című könyvből).
1 megjegyzés:
Köszönöm Judit, majdnem az egész életünk választásból áll! Választunk társat, majd gyermekünk nevét, iskolát, munkahelyet, orvost, stb. Legfeljebb feltesszük magunknak a kérdést, jól választottunk? Mert van amit nehéz cserélni... Még egyszer köszönöm, szeretek itt lenni! Tanulságos, szép írások vannak, amit többször is elolvasok! Szonja
Megjegyzés küldése